Kezdőlap » Hírek » A Waldorf iskola

A Waldorf iskola

A WALDORF ISKOLA
gyermek-, és személyiségközpontú, képességfejlesztő iskola, melyben a közismereti képzés mellett, a művészeti és gyakorlati készségek fejlesztése ugyan olyan hangsúlyt kap.

A legfontosabb nevelési elveinek egyike a gyermek személyiségének minél mélyebb és sokoldalúbb megismerése. Felfedezni a benne rejlő értékeket, talentumokat, ezeket gondozni, megadni minden lehetőséget kibontakoztatásukhoz.

A Waldorf iskolában tananyag megfelel az állami alaptanterv követelményeinek, amelyet viszont más elosztásban és más módszerrel sajátítanak el a tanulók, messzemenően az életkori sajátosságokhoz igazodva.

A gyerekek elég időt kapnak a tananyag elsajátítására és nem passzív befogadói annak. Elmélyülhetnek a tevékenységekben, amely a tanulás leghatékonyabb módja.
A Waldorf-pedagógia a mennyiséggel szemben a minőségre helyezi a hangsúlyt, vallja, hogy a ismeretszerzés alapvető forrása a belső átélésen alapuló valódi tapasztalatszerzés.
Feladata, hogy megőrizze a kisgyermek magával hozott, természetes érdeklődését, kíváncsiságát a világ dolgai iránt, vagyis szívesen járjon iskolába, és szívesen tanuljon.
Célja, hogy a gyerekek ismerjék képességeiket és tudják, hogy hol és mire használhatja őket és felnőttként képessé váljanak saját útjuk felismerésére és követésére.
Helyüket jól megálló, a konfliktusokat bíró, alkotó, nagy teljesítményekre képes felnőtteket szeretne nevelni. Ehhez fontosnak tartja a gyermek fantáziájának, gazdag belső világának megóvását, ill. megteremtését, melynek eszköze elsősorban a művészeti tevékenység.

A Waldorf-iskola 12+1 évfolyamos egységes iskola típus, melyben a gimnáziumi képzés 4+1 éves.

Az iskola fenntartásában alapvető szerepük van a szülőknek. Anyagi javaik, munkaerejük, szellemi erőik nélkülözhetetlenek az iskola működéséhez. Mindez azt is eredményezi, hogy a szülők valóban magukénak is érezhetik az iskolát.

SAJÁTOSSÁGOK

A művészetekkel való foglalkozás az egész oktatást átszövi, mert a művészeteknek, mint az érzelmek megformált kifejezésének nagy szerepet tulajdonít. A művészeti és kézműves tárgyak széles skálája segíti az alkotó fantázia kibontakozását.

Zenei képzés: A gyermekek első osztálytól fogva nagyon sokat énekelnek és rendszeresen zenélnek, naponta furulyáznak.

Rajz- és festésórákon, a hagyományostól eltérő művészi technikákkal ismerkednek meg a tanulók, amelyek a szinttanulmányoktól a fekete-fehér perspektivikus ábrázolásokig terjednek.

Kézimunkaórán a gyermekek maguk készítik használati tárgyaikat – először pl. egy egyszerű furulyatokot – később kötnek, horgolnak, nemezelnek, bábokat készítenek. Sok-sok mindent alkotnak, hogy később se legyenek zavarban, ha meg kell oldaniuk egy feladatot, amihez kézügyesség kell. A 6. osztálytól már fával, fémmel, bőrrel, agyaggal is dolgoznak.

Dráma: Színpadi szereplésre minden évben többször nyílik lehetőségük. Az osztályok a tanévet egy-egy komoly színdarab bemutatásával zárják.

A mozgásnak is jelentős szerepe van, a főoktatás ritmikus részébe integráltan, másrészt euritmia és testnevelés órákon nap mint nap.

Az euritmia olyan művészeti forma, amelyben a zene és a vers, mozgásban elevenedik meg. Egy mozgás- és előadóművészeti ág, amely harmonikus, átélt, összerendezett mozgásra tanítja a gyerekeket. Az emberi beszéd (esetleg a zene) mozdulatokkal történő kifejezésének művészi eszköze. Sok, a tanuláshoz nélkülözhetetlen háttérkészséget fejleszt. Szorosabbá, harmonikusabbá teszi a test a lélek és a gondolkodás kapcsolatát.

Bothmer–gimnasztika (testnevelés) pedig a tanulók természetes mozgásfejlődését kíséri és erősíti, amely életkorra szabott játékokkal, valamint különböző jellegű (pl. ritmikus, egyensúlyi, kitartást vagy bátorságot igénylő) gyakorlatokkal fejleszti a gyermeket. A játékok, különösen a kisiskolás korban, igazi közösségformáló, szocializáló játékok, ahol nem a másik legyőzése a cél. A hetedik-nyolcadik osztálytól megjelenik a verseny, és ebben a korban válnak igazán éretté a gyermekek a különböző sportágak (pl. kosárlabda, kézilabda, labdarúgás) minőségi űzésére is.

Idegen nyelv: a Waldorf-iskolánkban az első osztálytól kezdve két idegen nyelvet tanulhatnak a gyerekek, kezdetben csak játékos formában, verseken, dalokon keresztül. Az első években nincs nyelvtan, nincs írásbeliség, a lényeg az adott nyelvben történő megmártózás – ugyanúgy, mint amikor az anyanyelvünket tanuljuk! Ez akkor működik hatékonyan, ha magyar szó az órán el sem hangzik. Ideális esetben anyanyelvi tanárok tanítanak, amelynek egyik előnye, hogy a gyermekek tökéletes kiejtést sajátíthatnak el. A korai nyelvtanulásnak ez az egyik legnagyobb hozadéka, ugyanis 6-8 éves korban a gégefő még annyira képlékeny, hogy bármelyik nyelv szavait anyanyelvi szinten képes megformálni. Az idegen nyelv tanításának kiemelten fontos pedagógiai feladata más népek, nemzetek lelkiségének megismerése, átélése, és ezen keresztül a tolerancia képességének ápolása és fejlesztése a gyermekekben.

Választható tantárgy a szabadvallás, amely felekezettől független vallásoktatás. Az iskolában közvetlen világnézeti nevelés nincsen, ez a tárgy a keresztény kultúra értékeit közvetíti, mindenfajta felekezeti színezet nélkül. Célja, hogy a gyermekek számára kapaszkodót nyújtson a felnőttkori, vallási kérdésekben történő állásfoglalásra.

Ünnepek: Az iskola éves ritmusát az ünnepkörök határozzák meg, és az iskolai élet legfontosabb eseményei közé tartoznak. Lehetőséget biztosítanak a családok és az iskola közötti kapcsolat elmélyítésére, a közösségformálásra Ezért minden ünnepet alapos és hosszas előkészület előz meg, pl. osztályterem díszítés, ünnephez kapcsolódó történetek meghallgatása, eljátszása. ( Szent-Mihály nap, Márton-napi lámpás felvonulás, Szent Miklós Ünnep, Adventi kert, Vízkereszt, Farsang, Húsvét, Pünkösd, János-napi nyárünnep)

A Waldorf-iskolákban havonta van szülői est, ahol a szülők tájékozódhatnak az iskolában történtekről, az osztály jelenlegi állapotáról, az aktuális és az elkövetkezendő időszak elvi és gyakorlati tudnivalóiról. A közös ünnepek szervezése, a készülés és átélés is közösségformáló hatású.

MÓDSZERTANI SAJÁTOSSÁGOK

Az oktatás menete

Az iskolába érkezést követően kezdődik a Főoktatás mely három részre tagolódik:

Ritmikus rész indítja a napot, melynek elsődleges célja, hogy összpontosítsa a gyerekek figyelmét és gyerekek lélekben is „megérkeznek az iskolába” és felkészülnek a koncentráltabb tanulásra.
Az adott tananyaghoz kapcsolódóan verseket (kicsiknél még mozgással kísérve), énekeket, játékokat tanulnak, a nagyobbak esetleg színdarabokat gyakorolnak. A ritmikus rész időtartama fél óra is lehet, amely az életkor növekedésével egyre rövidül. Ezt követi a tanulási szakasz, melyben a gyerekek először emlékezetből átismétlik és összegezik az előző napon tanultakat, majd az epocha füzeteikbe dolgoznak, rögzítik az ismeretanyagot, gyakorolnak.
Ezt követi az új tananyag bevezetése. Az óravezetésnek ez a dinamizmusa biztosítja azt, hogy a tanulási folyamat érdekes és változatos legyen a gyermek számára, valamint azt is, hogy figyelmét, amikor szükséges, valóban összpontosítani tudja.
A főoktatás lezárásaként egy, az életkorra szabott mese vagy történet következik, mely egyúttal nyugalmat és harmóniát teremt bennük a tanulási folyamat izgalmait követően.
A főoktatást a közösen elköltött tízórai és egy hosszabb szünet követi – lehetőség szerint a szabadban.
Ezután következnek a 45 perces szakórák.

Osztálytanító
Az osztálytanító elsőtől nyolcadik osztályig kíséri a gyermekeket, eközben nagyon alaposan megismeri tanítványait, így valódi személyes kapcsolatot alakíthat ki velük. Ennek köszönhetően a gyerekekkel való együttlét évről évre könnyebbedik, a “fegyelmezésre” fordítandó energia egyre csökken. A lehető legtöbb tantárgyat tanítja is nekik. Ezzel az általánosan művelt emberfő példáját is szolgáltatja, hiszen a gyerekek megtapasztalhatják, hogy egy átlagos szinten mennyiféle tudás belefér egy emberbe. A Waldorf-iskolákban tanító tanárok külön képzésen vesznek részt, amely a tanítás különleges feladataira készíti fel őket. Az osztálytanítók az első két reggeli órában egy-egy tantárgyat tanítanak. Ezután szaktanárok tartják meg a testnevelés, idegen nyelv, euritmia, zene és kézműves tantárgyak szakóráit. A felső tagozatban (középiskolai szinten) már a szakmai tekintélyé a főszerep, ekkor minden tárgyat szaktanárok oktatnak.

Epochális oktatás
A Waldorf iskolákban a közismereti tárgyak oktatása epochális, ciklikus rendszerben történik. Ez azt jelenti, hogy 3-4 héten keresztül a tanítás első két órájában, a főoktatás keretén belül folyamatosan ugyanazzal a tantárggyal foglalkoznak. Így lehetőség nyílik a tantárgyban való alapos elmélyülésre, valamint a gyerekek egyéni fejlődési ütemének figyelembe vételére.

Táblarajzok
A Waldorf iskolában a behajtható tábla egyik felén minden epocha alatt egy az osztálytanító által készített kép látható. Nem pusztán illusztráció: tanítási segédlet és esztétikai élmény egyben.

Tankönyvek
A Waldorf iskolákban hagyományosan és alapvetően nem használnak nyomtatott tankönyveket. A diákok 12 évig maguk készítik saját „tankönyvüket” az osztálytanító, majd a szaktanárok vezetésével, ezek az ún. epocha-füzetek. A tananyagnak tehát tankönyv nélkül is van írásban rögzített formája, de míg a nyomtatott tankönyvnek a gyerekek alapvetően passzív befogadói, az epocha füzetnek ők a létrehozói. Nincs hathatósabb módja a tananyag elsajátításának, mint ha a gyerek megdolgozik vele – tehát nem frontális módszerrel közlik. A gyerek által vezetett epocha-füzetben annyi információ van, amit a gyerek be tud fogadni és az tartósan meg is marad benne. Olyan módon megfogalmazva és felépítve, hogy az számára is könnyen elsajátítható legyen.

Ennek fizikai formája alsóbb évfolyamokon a nagyalakú, sima, viszonylag vastag lapú „epocha füzet”, a könyv tartalmát a tanár maga alkotja meg a gyerekek életkora, igényei és a saját kutatásai, illetve az osztállyal közös munkája alapján. Így ez egy élőbb szöveg lesz, mint a hagyományos tankönyveké. Az, hogy a gyerekek jó minőségű rajzokat, ábrákat készítenek, elmélyíti bennük az adott témát és fejleszti művészi kifejező készségüket. Irodalom tanulásakor például ott vannak az osztályteremben egy polcon a verseskönyvek – használják a gyerekek, mert feladataik vannak. Egy-egy kutatás elvégzéséhez, könyvtárba járnak. Felsőbb osztályokban elfordul a hagyományos tankönyvek használata is.

Az epocha-füzet elég nagy méretű. Elfér benne a nagyobb betű és a nagyobb ábra is – nincs beszorítva például számolás órán egy hétéves gyerek kezének a munkája apró négyzetrácsok közé. A szemnek is könnyebb tájékozódni benne. A négyzetrácsos gyakorlófüzet is bejön a felsőbb (7-8.) osztályokban, amikor majd ott lesz az ideje. A sima, osztatlan fehér felületen a gyerekek megtanulnak egyenes vonalban írni vonalvezető nélkül is – pusztán azért mert képessé válnak rá, mert maguktól akarják… Az epocha-füzeteket a tanár folyamatosan figyelemmel kíséri. Mivel azokat maguk a gyerekek készítik, a tanár számára sokkal pontosabb képet adnak arról, hogy hol tartanak a gyerekek a fejlődésben, mint pl. egy szabvány munkafüzet kitöltött rubrikái. Tankönyv nélkül tanítani kreativitást és módszertani találékonyságot igényel a tanártól. A Waldorfban a tanárok rutinosan alkalmaznak sokféle munkaformát (pl. a kooperatív technikákat) – minden olyan módszert, amelyben a gyerek nem csak passzív befogadója a tananyagnak.

Házi feladat
A Waldorf iskolában – különösen az alsóbb évfolyamokon – hagyományosan nincs, vagy kevesebb és másmilyen házi feladat van, mint más iskolákban. A gyermeknek – ahogy a felnőttnek is – szüksége van arra, hogy a munka és a pihenés időszakai kiszámítható módon, napi, heti, évi ritmusban, viszonylagos állandóságban váltsák egymást. A délelőtti, iskolában, intenzív munkával töltött idő után a délután alapvetően a pihenés, ellazulás, a délelőtt átéltek lelki feldolgozásának időszaka kell legyen. A másik fő szempont, az, hogy a pihenéssel töltött délután és az egészséges, jó alvás során a délelőtt megszerzett ismeretek, tapasztalatok „fel- illetve átdolgozódnak” a gyerekekben, és másnapra már más minőségben, „sajátunkká válva” tudják felidézni azokat a tanítójuk segítségével. A következő napi főoktatás erre az új minőségű tudásra épülhet rá. A felsőbb osztályokban már egyre nagyobb szükségét érezzük a házi feladatoknak.

Számonkérés
(felelés, dolgozat stb.) az alsóbb évfolyamokon – hagyományos értelemben véve – nincsen. Aki nem készíti el a feladatát, annak következő alkalomra be kell pótolnia. A középtagozattól egyre több önálló feladatot kapnak a gyerekek (például: kutatómunka, kiselőadás, füzetmunka, tanulnivaló). A különböző tantárgyakból tudáspróbák, kiselőadások alkalmával mutatják be megszerzett tudásukat, képességeiket.

Értékelés
A tanulás motiválása
: A tanulást a Waldorf iskolában azzal ösztönzik, hogy a gyerekek alapvető, természetes érdeklődését tartják szem előtt – ehhez igazítják a módszereket, a munkatempót. Mivel a gyerekek nem azt élik meg, hogy gyakorta érthetetlen és unalmas dolgokat kell bevágniuk, hogy jó jegyekkel számolhassanak el, szívesen végzik feladataikat. Az osztályzás nem segíti a tudás és a kompetenciák elsajátítását: ma már számos statisztika áll rendelkezésre a Waldorf iskolások közép- és felsőoktatási felvételi valamint az érettségi vizsgáinak eredményeiről, a számok magukért beszélnek.

A tudás értékelése: A Waldorf iskolákban nincs osztályzás – ÉRTÉKELÉS van, a gyerekek motivációja maga az érdeklődés a tanulnivaló iránt, nem az esetleges szankciók miatti félelem, szöveges értékelés, amely személyre szól, részletes, figyelembe veszi a gyerek egyéniségét, helyzetét, az őt ért hatásokat. A szöveges értékelés visszajelzést ad a gyereknek és a szülőnek, rámutat a fejlődés lehetőségeire. Az általános jellemzés mellett a gyermekek sok elvégzett munkájukhoz értékelést kapnak. Ez a visszajelzés az első iskolai években még szóbeli formában történik, a középtagozattól (5. osztálytól) kezdve viszont megjelennek az írásbeli értékelések különböző formái: például néhány soros írásbeli visszajelzés az adott munkáról, pontszámokkal vagy százalékban megadott értékelés. Az osztálytanító évközi megfigyeléseiből származó jegyzeteket a szaktanárok kiegészítik a gyermek szakórákon nyújtott teljesítményével. Az év során összegyűlt észrevételeket az osztálytanító és a szaktanárok összegzik a gyermek év végi bizonyítványában. Ez 1-12. osztályig szöveges bizonyítvány, melyet alsóbb évfolyamokon kizárólag a szülők, később a gyerekek, fiatalok számára is írnak a tanárok.

Számítógép használat, természettudomány: A Waldorf-iskolákban a természettudományos tantárgyak ugyanolyan súllyal vannak jelen, mint bármely más tantárgy. Az informatika a felső tagozaton fontos tárgy. A tanárok azonban hangsúlyt fektetnek arra, hogy mielőtt a gyerekek megismerkednek a virtuális világgal, megismerjék a természeti világot, és azon keresztül fejlesszék szociális és alkotó képességeiket. A felső tagozaton a Waldorf-iskolások számára is magától értetődő a számítógéppel való munka.
Az a gyerek, aki abba nőtt bele, hogy körülötte minden mozog, hangot ad és villog, nehezen fog a kezébe venni egy könyvet. Az a gyerek, aki nem olvas, nem fog tudni jól fogalmazni.
A Waldorf együtt él a technikai eszközökkel és használja azokat, de nem hagyatkozik kizárólag azokra. Nem hagyja, hogy azok helyettesítsék a könyvet vagy az aktív játékot, azaz az elmélyült tevékenységet. A gyerekek valós szükségleteit szem előtt tartva figyel arra, hogy a technikai eszközök ne vegyék át az elsődleges tapasztalás helyét, a gyerek a saját maga tempójában fogadhassa be a körülötte levő világot és ne váljon a túlingereltté.

forrás: www.waldorftata.hu